Öt legendás Porsche

Az ötszörös Le Mans-i, háromszoros Daytona 24 győztes és kétszeres sportautó világbajnok (World Sportscar Championship) győztes angol Derek Bell ötven év Porsche versenyautói közül kiválasztotta a számára legfontosabb ötöt. Lássuk!

Bell 1964-ben kezdte karrierjét egy Lotus Seven volánja mögött. Maga Enzo Ferrari figyelt fel tehetségére és átvitte a Scuderia Ferrari csapathoz a Formula-1-be. Az angol pilóta azonban itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pár évig még ugyan versenyzett a kategóriában, de 1974-ben végleg hátat fordított a Formula-1-nek és figyelmét a sportautó világbajnokságra összpontosította. 1981-ben lett a Porsche gyári pilótája, a sikerek innentől szegődtek mellé. Bell a 24 órás Le Mans-i autóversenyen négy győzelmet szerzett a Porsche számára! A Le Mans-i szinte a Porsche „háziversenyének” tekinthető, hiszen 19 abszolút győzelmet aratott, ezzel messze megelőzi a második helyezett, 13 győzelmet besöprő Audit. Itt szerényen megemlítjük, hogy a Daytonai 24 órás autóversenyen is a Porsche a legsikeresebb, 22 győzelemmel! A legendás Le Mans (1970) filmben közeli barátság szövődött a főszereplő Steve McQueen és Derek Bell között, nem nagyon volt más lehetőségük, hiszen a forgatás alatt, két hétig, családostól össze voltak zárva.

A GT1 versenyautóval, tizenegy év után újra győzni tudott Le Mans-ban a Porsche

Bell nem véletlen kezdi tehát időutazását Le Mans-ban, pontosabban azzal a Porsche GT1-el, amivel 1998-ban hosszú idő után újra diadalmaskodni tudott a hosszútávú autóversenyen a Porsche. Az 1997-ben megjelent Mercedes-Benz CLK GTR fölénye miatt továbbfejlesztették a GT1-est. A korábbi verziókhoz képest szénszál erősítésű féktárcsákat kapott, laposabb, könnyebb – 950 kilogramm – és gyorsabb lett – 325 kilométer/óra –, mégis alul maradt a Mercedeshez képest az 1998-as FIA GT bajnokság összes futamán. A Le Mans-i 24 órás autóversenyen viszont, a megbízhatóságának köszönhetően, a gyorsabb konkurencia ellenére elhozta az első és második helyet. Az FIA szabályai megváltoztak, ezért elég volt belőle egy, azaz 1 darab utcai közlekedésre alkalmas darabot készíteni, ez ma a Porsche Múzeumban áll.

Gyönyörű vonalak, természetesen nem Derek Bellre gondoltunk

Az ötös listát folytassuk Ferdinand Alexander Porsche nem csak utolsó saját tervezésű, hanem egykor tulajdonát is képező Porsche 904 Carrera GTS versenyautójával. A 904-es az utolsó olyan Porsche modell, amibe beépítették a 356-osban is sikeres, kétliteres, négyhengeres, léghűtéses Ernst Fuhrmann által tervezett 587/3 boxermotort. Ennek 155 és 185 lóerő között változott a teljesítménye. Később a 904/8, gyári versenyautó megkapta a Typ 771, 2,2 literes, nyolchengeres és 270 lóerős motort, amit a 718 RS 61-től örökölt. Az először 1965-ben bevetett 904/6, gyári versenyautó pedig a 911-es, erősen módosított, 54 kilogrammal könnyebb, kétliteres, hathengeres, léghűtéses, 210 lóerős Typ 901/20 boxermotorját kapta. Amikor a homologizált, középmotoros versenyautó 1963-ban megjelent, az első Porsche volt, ami acélvázra szerelt műanyag karosszériával rendelkezett. Azzal sikerült kimagasló karosszériamerevséget elérni, hogy az összeszerelésnél a csavarozás mellett ragasztási technikát is alkalmaztak. Ugyanebben az évben mutatták be a 901-est, és hogy elkerüljék a jogi vitát a Peugeot-val, átkeresztelték 911-re. Emiatt kapta a 116 elkészült, utcai 904 is a hangzatos Carrera GTS elnevezést. Apropó érdekességek: azt tudták, hogy a rendszámtábla alatt van egy kis ajtócska, alatta pedig egy apró körülbelül 52 literes csomagtartó rejtőzik? Erre az FIA, GT-osztályú autókra vonatkozó előírása értelmében volt szükség.

A Porsche első Le Mans-i abszolút győzelmét arató csapat: Hans Herrmann – balra – és Richard Attwood a 917 KH társaságában

A lista következő tagja, a hetvenes évek egyik legsikeresebb versenyautója az 1969-es Genfi Autókiállításon bemutatott ördögien gyors és csodaszép Porsche 917 KH. Nem meglepő, hogy 1970-ben dominálta a mezőnyt, nyolc versenyből hetet megnyert és meghozta a Porsche első abszolút győzelmét Le Mans-ban. A következő évet ugyanilyen fölényes eredménnyel zárta! Egy új fejlesztésű az évek alatt 4,5-ről 5,4 literesre növekedett, léghűtéses, V12-es 180 fokos hengerszögű, középmotort kapott, ami kezdetben 520, 1973-tól, turbófeltöltéssel már 1100 lóerős változatban került a 917-be. A léghűtést a már korábban is alkalmazott vízszintesen elhelyezett turbinára bízták, ez 8400-as motorfordulatszám mellett, másodpercenként 2400! liter levegőt zúdított a motorra, ezalatt „ellopta” a motorteljesítmény nagyságrendileg 3 százalékát, körülbelül 15-33 lóerőt!!! A fejlesztést vezető Ferdinand Piëch így indokolta a léghűtést: „Ezt nem lehet útközben elveszíteni.” A 917 a legerősebb motorral 2,1 alatt ugrott százra, 5,3 alatt kétszázra és 11,3 másodperc alatt elérte a 300 kilométer/órás sebességet. Itt nem volt vége, ideális esetben képes volt – hagyunk egy kis szünetet, vegyenek egy nagy levegőt! – 409 kilométer/órás sebességre! 1973-at írunk ekkor, 32 évvel voltunk a hasonló menetteljesítményre képes Bugatti Veyron 16.4 előtt! Így talán még érthetőbb, hogy miért „Turbo Panzer” lett a beceneve…

A Derek Bell számára legkedvesebb 962

Utolsó előttiként jöjjön Derek személyes favoritja a Porsche 962C. A 956/962 páros, 1982 és 1991 között, elképesztő 503 startot, 288 győzelmet, 7 Le Mans, 6 Daytona és 4 Sebring diadalt aratott. Elképzelhetetlen, hogy valaha lesz nála sikeresebb versenyautó! Bell a jármű minden részletét ismeri, egykori csapattársa Jacky Ickx mellett a típus legnagyobb ismerőjének számít. Tulajdonképpen a két évvel korábban bemutatott C csoportos, Porsche 956-os, amerikai IMSA-versenysorozat előírásai számára is alkalmassá tett verziója, így a csapatok mindkettő szériában bevethették. Ennek függvényében változott a beépített erőforrás is. Az amerikai sorozat számára, hogy a költségeket csökkenteni tudják és mivel a dupla turbó tilos volt, a már bevált Porsche 935-ös, léghűtéses, szimpla turbófeltöltéses motorját kapta, a 956-os, vízhűtéses biturbó motorja helyett. A 962 és 962C erőforrásai, attól függően, hogy az IMSA-ban vagy C-csoportban versenyeztek, és az évek alatt megváltozott szabályokat követve 2,8 literről 3,3 literesre növekedtek, volt lég és vízhűtéses kivitelük. Irányadó teljesítménynek álljon itt a 3,0 literes verzió 700 lóereje. Ugyan a Porsche 962 közvetlen utód nélkül maradt, az 1996-os GT1 a szellemi örökösének tekinthető, nem mellesleg a 962-es alapjaiban továbbfejlesztett futóművét kapta. Több gyártó kínált belőle utcai közlekedésre is alkalmas szupersportautót. Napvilágot látott egy „Derek Bell Signature Edition Porsche 962” kivitel is, de végül csak egy példány készült belőle a 993 GT2, 580 lóerős motorjával. Stefan Bellof 1983 május 28-án egy 956C volánja mögött felállított nürburgringi 6:11.13 körrekordját azóta (36 éve) nem tudta megközelíteni senki!

Az 550 Spyder, pont 550 kilogramm

A pódium legtetejére tette Derek Bell a Porsche 550 Spydert. Másik neve 1500 RS, gyakorlatilag a 356 továbbfejlesztése, kifejezetten versenyzésre szánták, később utcai használatra is alkalmassá tették. Biztosan emlékeznek még, hogy Karajan is ezzel járt a salzburgi Großes Festspielhausba vezényelni. 1955-ben felkínáltak öt darabot az amerikai kundschaftoknak, ezek közül vett egyet James Dean. A manufakturálisan összeszerelt, középmotoros versenyautó szép versenysikereket ért el, a teljesség igénye nélkül: Le Mans 1953 kategória első és második hely 1956-ban kategória első. Mille Miglia 1953 és 1954 kategória első. Carrera Panamericana 1953 kategória első, a következő évben a jóval erősebb konkurencia ellenére abszolút harmadik és kategória első. Az 550A hozta el a Porsche addigi történetének legnagyobb győzelmét az 1956-os Targa Florio versenyen, az olasz Umberto Maglioli, 12 perc 58 másodperces előnnyel végzett az első helyen! Az első három évben lapos csővázat kapott, amit 1956-tól az 550A modellnél a sokkal könnyebb, mégis merevebb térhálós csővázra cseréltek. A futóművet majdnem teljes egészében átvette a 356-tól, a hátsó traktus kiélezett manővereknél azért tudott meglepetést okozni a gyakorlatlan pilótáknak. Ebbe is a 904-nél már említett Fuhrmann-motort építették, egészen pontosan az 1,5 literes Typ 547 változatot. A négyhengeres, léghűtéses boxermotornak dupla gyújtása és hengersoronként egy-egy porlasztója volt. A DOHC (hengerfej feletti dupla vezérműtengelyes) boxermotor vezérlése, négy – oldalanként kettő – forgattyús tengelyről függőlegesen hajtott királytengellyel valósult meg, erről kapta becenevét: Königswellenmotor. Legnagyobb előnye a precízebb, nagyobb fordulatszámot engedő vezérlés, ezáltal nagyobb teljesítmény. A nagyon könnyű, körülbelül 100 kilogrammos, rövidlöketű 1,5 literes motor kezdetben 110 lóerőt teljesített, az 550A már 135 ló erejét küldte a csatába.

1954, Teloché, Május utca 8. 550 Spyder csendélet a kis francia falu garázsában. Több, mint harminc évig itt, hét kilométerre a Le Mans-i versenypályától, üzemelt a Porsche csapat versenyműhelye

Nem szaporítjuk tovább a szót, a mozgóképeké a főszerep. Vigyázat, Derek Bell nem akármilyen kíséretet kap! Jó szórakozást kívánunk!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.