Az utolsó 917

Semmi kétség afelől, hogy az egymás előtt exkluzív sportautóikban páváskodó Playboyok esti számítását kiábrándítóan keresztülhúzza, midőn Claudio Roddaro egy jól irányzott „haragos” gázfröccsel, morajló hangok kíséretében begördül, helyesebben bedördül a francia Riviéra egyik patinás vendéglátó egységébe Coq au Vin-t vacsorázni. Majd jóllakottan, a hatásos antré jóleső érzésével és a monacói polgárok kedélyét sikeresen felborzolva, irigy és elismerő pillantások kereszttüzében, a nyugalom megzavarására alkalmas „kilenctizenhetesével”, villámgyorsan kereket old.

Ne irigykedjünk, nem volt egyszerű dolga Claudionak, miután 2016-ban beteljesítette saját és sokunk gyermekkori álmát és vásárolt egy – 22 millió dollárra becsült – 917-est, egész pontosan a 917-037-est. Legtöbben ennek a legendának a puszta birtoklásával a hetedik mennyországban éreznék magukat, nem így Claudio, aki fejébe vette, hogy a szinte határtalan lehetőségekkel rendelkező Monacóban forgalomba helyez egy olyan Porsche modellt, amelyik 1970-ben a márka első abszolút Le Mans-i győzelmét megszerezte!

Nehéz lenne ezt a látványt fokozni! A francia Riviéra és a legendás Porsche 917-037

Leszögezhetjük, hogy nem sikerült volna neki, ha nem lett volna már előtte két úttörő, amikor a régi, még jelentősen enyhébb és elnézőbb szabályozásoknak köszönhetően egy Le Mans-i Porsche versenyautó is kaphatott rendszámot. Az egyik a 917-021 alvázszámú 1969-es 917 KH, csak rövid ideig és már nagyon régen volt a forgalom résztvevője. A német fogadós Joachim Großmann, leharcolt, alkatrészei egy részétől már megfosztott állapotban szerezte meg 1976-ban, húszezer nyugatnémet márkáért. Großmann újraépítette, majd a hatóságok kérésének eleget téve kézifékkel, vészvillogóval, szélvédőfűtéssel, valamint egy teljesen átalakított kipufogórendszerrel szerelte fel az egykor szebb napokat látott versenyautót, mielőtt 1977 június 3-án megkapta volna rá a „CW-K 917” rendszámot.

A meseszép karosszéria a légellenállás és a leszorító erők harmóniájának gyümölcse

A másik a híres 1971-es gyártású 917-030-as, amit 1974-ben a Porsche gyár Gregorio Rossi di Montelera grófnak, a Martini & Rossi italgyár egyik tulajdonosának épített át. A Porsche sikertelenül próbálta forgalomba helyezni Európában, ezért az olasz nemes, aki a legendás Martini és Porsche közötti hosszútávú, szponzori megállapodást nyélbe ütötte, kezébe vette az eseményeket és az amerikai Alabama államban lepapírozta a 030-ast. Ez a mai napig forgalomban lévő 917-030-as mentette meg Claudiot, be kellett ugyanis bizonyítania, hogy a 917 K mindenben megegyezik a gróf versenyautójával.

Felül: reméljük, a monacói műszaki alkalmasságot ellenőrző hatóságok nem követik blogunkat…! Alul: a Porsche gyári adattáblája

Ez könnyebbnek hangzik, mint ami Claudiora várt, ugyanis a 037-es csővázát a német karosszériaépítő BAUR – többek között ők készítették a 959-es karosszériáját! – vásárolta meg 1978-ban, ezt követően évtizedeken keresztül tárolta. Egy amerikai gyűjtő megvásárolta tőlük a Gunnar Racing pedig legyártotta hozzá a karosszériát. Eljött végre, amire a 917 több, mint harminc évig várt, 2004-ben a Daytona International Speedway versenypályán megrendezett Porsche Rennsport Reunion találkozón teljes pompájában mutatkozhatott be a közönségnek, mint a Typ 917 sorozat legutolsó tagja.

Claudio Roddaro életében nincs hiány vidám pillanatokból, amióta a 917 K versenyautóra megszerezte a 290×110 milliméteres monacói rendszámtáblát

A 037-es, a kimaradt versenykarriernek és az ebből adódóan elmaradt baleseteknek köszönhetően 95 százalékban gyári Porsche alkatrészekkel rendelkezik, így napjaink legeredetibb állapotban fennmaradt 917-ese, amit a Porsche is igazolt és egy adattáblával jutalmazott. Így felvértezve csupán két hónapos bürokráciai hercehurca várt Claudiora, mire sikerült a gyűjtői és oldtimer járműveknek kijáró, három szám és egy X betű kombinációjából álló és a hercegség kiscímerével ellátott monacói rendszámot megszereznie.

A vízszintes hűtőventilátor 2400 liter levegőt zúdít a motorra másodpercenként, 8400/perc fordulatszám mellett

Akkor is szeretnénk, ha nem lenne benne motor, mindössze a nappalinkban, kivilágítva csodálhatnánk, csakhogy van benne, de még milyen! A 912.10 egy léghűtéses, 4,9 literes 180 fokos hengerszögű, V elrendezésű, 12 hengeres motor, ami a mai napig 600 lóerőt teljesít. Modern világunk, hatalmas teljesítményekkel elkényeztetett közegében sem kell szégyenkeznie, pláne akkor nem, ha azt is hozzátesszük, hogy mérlegeléskor mindössze 800 kilogrammot mutatna a kijelző, ez alig több, mint az aktuális 911 GT3 tömegének fele. Sőt, hogy egy bizarr összehasonlítással is éljünk: könnyebb, mint az 1965 után készült Volkswagen Bogarak! Így könnyedén eléri a varázslatos tonnánként 800 lóerőt, pontosabban a teljesítmény-tömeg aránya: 1,3 kilogramm/lóerő! Értik!? Közúton egy 48 éves autóban, minden ló erejének csupán 1,3 kilogrammot kell mozgatnia, amikor az aktuális Formula 1-es versenyautók hozzávetőlegesen 0,80 körül járnak! Ehhez fűződik, hogy a 917/30 a mai napig legerősebb, körpályás bajnokságon bevetett versenyautó 1570 lóerejének 845 kilogrammot kell mozgatnia, kis számolással megkapjuk, hogy ez bizony 0,538 kilogramm/lóerő!

A 917-037 minden erőfeszítés nélkül eléri a 800 lóerő/tonnát

Nem csoda, ha megáll az élet Claudio Roddaro és a Porsche 917 K körül, amikor a Côte d’Azur part menti, Corniche Inférieure útján hasítanak. A szemtanúknak olyan érzése támadhat, mintha a legújabb, 4K felbontású mozifilmet, a Lumière fivérek kinematográfján vetítenék nekik. Felfoghatatlan!

Légkondicionáló híján, a perzselő napsütésben gyakrabban kell pihenőt tartania Claudio Roddaronak

Bejegyzésünk végére tartogattuk a „mozit”. A kisfilm tanúsága szerint az amatőr versenyző Claudio Roddaro addig sem malmozott, amíg megkapta a rendszámot, nem kímélte a 917-est, amikor a Monza Historic 2017 veterán versenyautók versenyén részt vett.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.